Tarany
06 82 352 833
Önkormányzat:
7514 Tarany, Szent I. u. 20.
Közös Önkormányzati Hivatal:
7541 Kutas, Petőfi u. 70.
Jegyző: Pintér Csilla Judit
Internet elérhetőség: www.tarany.hu
Heraldikai leírás: Álló csücsköstalpú pajzs, melynek vörös mezejében hegyével felfelé, élével balra fordított ezüst ekevas lebeg, melyet alulról egy jobb haránt és egy bal haránt helyzetű arany búzakalász keretez. A pajzs fölött szembefordult koronás rostélyos sisak. A takaró jobbról vörös-ezüst, balról kék-arany. A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű arany szalagon fekete nagybetűs Tarany 1773 Község felirat olvasható. A pajzstartó: mindkét oldalon, egy-egy, az egyik lábával a szalagon álló, a másikkal a pajzsot támasztó, vörös csőrű, vörös lábú, természetes színű gólya.
Magyarázat: A címer a település 1908 és 1949 között használt pecsétjében szereplő kép módosított átvétele. A címerben látható jelképek a község mezőgazdasági jellegére utalnak. A koronás sisak azt jelképezi, hogy Tarany történelme során egyházi és főúri birtok is volt. A szalag a község eddig fellelt legrégebbi jelképét (pecsét) szimbolizálja.
A község Nagyatádtól 8 km-re délnyugatra a Rinya-patak völgyében található. A település létezéséről először a 15. századból származó oklevelekről értesülhetünk. Régen a falun keresztül vezetett a Szigetvárt Nagykanizsával összekötő postaút. A 17. század végén költöztek ide a Muravidékről a vendek, akik közel kétszáz éven keresztül őrizték sajátos kultúrájukat, identitásukat. A vendek katolikus vallásúak voltak, akik betartották egyházuk előírásait és amíg nem épült meg templomuk addig minden vasárnap és ünnepnap gyalog mentek a nem oly távoli Berzencére.
A település birtokosa a 18. század harmincas éveitől a Festetics család volt, és Festetics Kristóf rendelte el a katolikus templom építését, mely 1763-ban készült el. A templom büszkeségei a Dorffmaister István festette freskók.
A 20. század elején sokan kivándoroltak az újvilágba, az ő leszármazottaik közül többen visszatértek a faluba.
A község életében a második világháború után nagy változások történtek e: megépült a községet Nagyatáddal összekötő kövesút és a templomtorony (1949.), megindult a buszközlekedés (1957), befejeződött a falu villamosítása (1959), orvosi rendelő, művelődési ház épült, felújították és bővítették az óvodát, iskolát, tanácsházat, kiépítették a vízhálózatot. Az 1960-as években termálvizet találtak, melyre egy kis fürdőt létesítettek és kertészetet fűtöttek vele. A természeti kincs ma parlagon hever és várja potenciális hasznosítóit.
Taranyban a megélhetést mindig a mezőgazdaság adta, bár Nagyatád iparosítása során többeknek a városban sikerült megteremteni megélhetésük alapjait. Az elmúlt évtizedben viszont egyre többen költöznek vissza a faluba és többen próbálkoznak megélni a mezőgazdaságból.
A településnek pezsgő kulturális élete van. A hagyományőrző néptánc együttes, férfidalkör, nyugdíjas asszonykör a helyi művelődési otthonban működik.
Az oktatási, szociális és egészségügyi ellátása jól kiépített a falunak. Nyolc osztályos iskolája mellet a gyermekjóléti szolgálat intézménye is Tarany székhellyel látja el feladatát Háromfa és Bakháza településen is. A falu egészségügyi ellátását helyben háziorvos látja el.
Mindenképpen említést érdemel a „szőlőhegy" és a „Taranyi Buncek"-ként emlegetett szőlőfajta, a belőle és egyéb szőlőfajtákból készült borok a táj borversenyein is elismerést érdemeltek ki a gondos és hozzáértő gazdáknak köszönhetően. A mintegy 300 présház a régi és új a régi és az új építési stílust ötvözik. A taranyi szőlősgazdák szívesen járnak ki dolgozni és pihenni a településtől mintegy 2-3 km-re lévő birtokra.
A következő évek fejlesztése között szerepel a Taranyt Vízvárral összekötő út megépítése. A mindössze 4 km-es útszakasz megépítésével összeköttetést lehetne teremteni a Dráva felé, valamint megszűntetné a település elzárt helyzetét.