Rinyamente
DDOP-3.1.3/D-09-2010-0006 A NAGYATÁDI BÖLCSŐDE REKONSTRUKCIÓJA

Bolhás


Galba Mihály, polgármester

06 82 553 279
Önkormányzat:
    7514 Bolhás, Kossuth u. 60.

Közös Önkormányzati Hivatal:

    7563 Somogyszob, Petőfi u. 1.
    Jegyző: Nagy Zoltán Sándorné

  

 

Heraldikai leírás: Álló háromszögű vörös pajzs zöld pajzstalppal. A pajzs vörös mezejében jobbról lekerekített széles végű ezüst kereszttől, balról nyolcágú ezüst csillagtól kísért ezüst harang lebeg, melyen fekete "1533" évszám olvasható. A zöld pajzstalpon liliomos arany korona látható.  

Magyarázat: A települést a XIV. századi okiratok Villa Bolhas néven említik, abban az időben a segesdi királynéi birtokokhoz tartozott. Erre utal a címer alsó részében látható liliomos arany korona. A pajzsmezőben lévő címeralak a község 1533-ban készített harangját ábrázolja, amelyet elástak a föld alá, és a történelem viszontagságait ott vészelte át, majd egy földmunka során a felszínre került, jelenleg a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának épületében őrzik. A lekerekített széles végű kereszt és a nyolcágú csillag a település két vallási felekezetét, a római katolikus és református vallású lakosságot jelképezi.

A Nagyatádot Somogyszobbal összekötő útról letérve egy pár kilométeres bekötő út vezet a Bolhásra, amely a kaszói és a berzencei erdőségek között bújik meg 500 lakójával. A kis zsáktelepülés gyönyörű és tiszta környezetben található.

A község neve többször szerepel középkori írásos dokumentumokban. Tartozott a segesdi királynéi birtokhoz - 14. századi okiratok Villa Bolhas néven említik - és magáénak tudhatta Mátyás király is.

A török hódoltság idején a falu elnéptelenedett, a lakosság az erdők mélyén keresett magának menedéket. A visszatelepültek újjáépített otthonaikat a kuruc időben ismét elhagyni kényszerültek. A település 1721-ben népesült be újra.

A 17. században eladósodás és házasság révén a Tallián családé lett Bolhás. Az 1830-as években Tallián Ignác a faluban felépítette vidéki udvarházát is. A környék vadban gazdag erdei a vadászok számára is vonzó területté váltak, éppen ezért a gróf Festetics Tasziló legértékesebb birtokai között tartotta nyilván. A falu jelentős helvét hitvallást követő lakossága többszöri templom bezáratást követően 1853-ban felépítette ma is álló református templomát. S hogy a katolikusok se maradjanak épület nélkül a falu katolikus kápolnája is 1867-re elkészült.

A 19. században a Somssich család gőzmalmot üzemeltetett a községben. Akkoriban a faluhoz tartozott: Imre-major, Júliafalva-major, Richárd-major és Szentlászló puszta is. Szentlászlót a középkorban jelentős faluként tartották számon, közelében állt az Alma nevű földvár és a Szent László monostor.

Az 1872-ben megépült Dombóvár-Zákány vasútvonal ugyan érintette a települést, viszont saját állomást csak az 1930-as évek után kapott, s akkoriban a falu lakossága meghaladta az 1000 főt.

A munkaképes korú lakosság számára leginkább az erdő ad munkát. Az iskola megszűnése óta a gyerekek vagy Somogyszobra, vagy Bolhásra járnak tanulni.

A falu szennyvízelvezetését megoldották, a közeljövőben a házak vezetékes gázrendszerbe kötését szeretnék megvalósítani.

A külföldiek körében népszerű a település, több belga, német és olasz család vásárolt már ingatlant a faluban.

 


 Nyomtatás


MySQL: 0.0023 s, 8 request(s), PHP: 0.0338 s, total: 0.0361 s, document retrieved from database.